MáSzínház (Budapest): Anya-e vagy?

monodráma


Játssza: Huzella Júlia

Az alkotók személyes történeteit fikcióvá írta: Róbert Júlia

Zene és dalszövegíró: Tóth Bernát Réka

Slam író: Bánóczi Beáta

Látványtervező: Juhász Nóri

Súgó: Csatár Eszter

Technikus: Gáspár András

Rendező, ügyelő: Bakonyvári Krisztina


Anya-e vagy?

Nyilván igen, hiszen boldogan felkiáltok az utcán, ha nínós autót látok… gyakran érzek kakiszagot, akkor is, ha nincs... hangosan jelzem a zebránál, hogy zöld, aztán rájövök, hogy egyedül vagyok… a wc ajtaját automatikusan nyitva hagyom, sajnos a nyilvánosakét is… ringatom a bevásárlókocsit… és még folytathatnám, de a többiről nem szoktak beszélni. Miért nem? Én csak azért is elmondom!

„Az Anya-e vagy felér egy terápiával, és ha orvoslással foglalkoznék, receptre írnám fel minden anyának. Legfőképpen azért, mert hihetetlenül felszabadító élmény. Ha jobban belegondolok, az anyaságban igenis van valami teátrális, legfőképpen amiatt az elképesztő érzelmi hullámvasút miatt, amely vele jár. Márpedig az érzelmi hullámvasút fantasztikusan működik a színpadon, akkor is, ha nem ármány és szerelem, nem szenvedélyek vihara, hanem kisebesedett mellbimbók, bömbölő csecsemők és sikertelen altatási kísérletek szolgáltatják a drámát. [...] Három anya saját sztorijaiból állt össze a történet: Bakonyvári Krisztina, a rendező, Róbert Júlia, a dramaturg és az író, valamint az előadó Huzella Júlia történeteiből. De valójában a világ összes anyájának történeteiből, hiszen akinek van gyereke, az biztosan talál olyan pontokat a monodrámában, amelyekkel vagy röhögve vagy sírva (vagy egyszerre mindkettő), de maximálisan azonosulni tud.”

Lami Juli: Nem röhög! Egy igazi anya némán szenved, noklapja.hu

https://www.noklapja.hu/aktualis/2022/01/28/kinevetni-magunkat-az-anyasag-nehezsegei/

 

Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Otthon, Város, Ferencváros

 www.mas-zinhaz.hu

www.facebook.com/maszinhaz

16 éven felülieknek!

Az előadás hossza: 90 perc

Fotó: Oláh Gergely