Hašek klasszikusa talán a legismertebb és legnépszerűbb cseh irodalmi mű Magyarországon, és éppen emiatt hajlamosak is vagyunk romantizálni annak groteszkbe hajló főhősét. Hovatovább sokan a cseh nemzet egészével azonosítják a švejki lelket, miközben a csehek – ahogy Patrik Ouředník egyik esszéjében rámutat – egyszerre büszkék erre a hagyományra, és egyszerre szégyellik azt: „inkább afféle családi albumként kezelik, amit gondosan elrakva őrzünk a fiók mélyén, de amit nem szívesen mutogatunk idegeneknek, vagy csak miután előzetesen kiválogattuk a képeket.” Ahogy a csehekre, úgy ránk is igaz a művel kapcsolatos skizofrén viszony, csak míg az előbbi inkább néplélektani, utóbbi egy ellentétes történelmi nézőpontból fakad. Hiszen hiába veszítjük el közösen a világháborút, a felbomló monarchia helyén ők új országot nyernek, mi pedig területeket (részben az ő javukra) veszítünk. Előadásunkban ezt a kettőséget szeretnénk megőrizni úgy, hogy közben nem sérül a mű alaphumora. Švejk történelmi bolyongása éppen ezért apropó lehet saját közép-európaiságunk felülvizsgálatára is.

ALKOTÓK:

Švejk: Kárpári Barnabás 

Katz: Széplaky Géza

Lukáš: Wettstein Márk

Katona: Gerő Ádám

Katona: Csuka János

Katona: Téglás Márton 

Az Örök Nő: Orbán Nelli

Švejk mama: Kéner Gabi

Egy józanító hang Budapestről: Kovács J. István

Látvány: Orth M. Dániel

Szcenika: Perger László

Videó: Tinordi-Karvaly Bence

Technika: Braun Barna

Dalszövegek: Vörös István (József Attila-díjas)

Zenészek: Smokin’ Chimney zenekar

Zeneszerző, produkciós vezető: Bucz Magor

Rendezte: Kaj Ádám