Ugye mindenkivel megtörtént már, hogy egy regényt olvasva, színdarabot nézve, vagy filmnézés közben úgy érezte: „Na ez az! Velem is pont így van”; „Én is átéltem ilyen helyzetet!”; „Ez olyan, mintha rólam szólna!”?

Hát persze, hogy megtörtént. És ez most is így lesz.

De ezúttal meg is beszélhetjük, mi az, ami „nagyon betalált”, és mit kezdjünk azzal, ami mélyen érint bennünket.

A produkcióban a felolvasószínházi előadás után az elhangzott történet részlet kapcsán beszélgetünk arról, hogy vajon a mi családjainkban milyenek voltak az egymást követő női generációk, milyen nehezítő, vagy könnyítő mintákat, példákat adtak át nekünk, és mihez kezdünk mi ma mindezzel. Kíváncsian várunk saját történeteket a közönségtől is, akiknek Móricz Emese megmutat néhány könnyen megtanulható, a saját elmélyülést támogató, könnyítő gyakorlatot is.

Meggyőződésünk, hogy ahhoz, hogy valaki rászánja magát a változtatásra, kell a megértés, az érzelmi kapcsolódás és annak a reménye, hogy mindezért érdemes tenni.

Az elmúlt két év komoly erőpróba elé állított minket. Meg kellett küzdenünk az ismeretlennel, olyan közel került hozzánk az emberi élet törékenysége és elveszíthetősége, mint eddig talán még soha. A rendhagyó előadás célja, hogy lelket tápláló, szívet megnyitó módon segítsen az újrakezdésben, mutasson rá a belső erőforrásainkra, és a humor eszközével lazítson a bennünk lévő feszültségeken.

A felolvasószínházi előadásban részletek hangzanak el Gina B. Nahai: A csend fátyla című regényéből

A beszélgetést vezeti: Móricz Emese fejlesztő-tréner

A szövegeket előadja: Takáts Andrea színésznő