Kassai Margit holokauszt-túlélő, noha nem egy koncentrációs tábort, „csak” Budapest ostromát élte túl. Talán akad, aki ettől a mondattól kifut a világból: na, már megint egy történet a sokezerből, ó de unalmas. Hát nem, nem az. És nem pusztán azért, mert ezt a történetet soha nem szabad elfelejtenünk. Kassai Margit nagyszerű elbeszélő, ráadásul még a legvéresebb, legvisszataszítóbb tényt is képes humorral és öniróniával tálalni. Az ember néha kénytelen figyelmeztetni magát, ez nem egy pikareszk kalandregény, viszont a kőkemény valóság. Hihetetlen bátorságával és találékonyságával nem kizárólag a saját, hanem még sokak életét mentette meg. Anélkül, hogy hősi pózba merevedett volna.

„Kas”, ahogyan mindenki szólította egész életében, munkaszolgálatra hurcolt férjének írta ezt a naplót, azzal a megingathatatlan meggyőződéssel, hogy a férje visszajön, és elolvassa. Az Ostromdressz egy szikrázóan okos fiatalasszony frivol, mégis érzelmes beszámolója arról, hogyan lehet túlélni és ép lélekkel megmaradni egy kataklizma idején. Az előadás Tolnainé Kassai Margit 1944-45-ben írott naplója alapján készül, amely Óvoda az óvóhelyen címmel jelent meg 2020-ban a Magvető Kiadónál.

Kókai Tündét az előadásban nyújtott alakításáért a Színházi Kritikusok Céhe a 2025/26-os évadban a Színikritikusok Díján a legjobb női főszereplők várományosai közé sorolta.

Kassai Margit 1944-45-ös naplójegyzetei alapján írta: Bíró Kriszta

Játssza: Kókai Tünde

Rendező: Bíró Kriszta

Dramaturg: Ari-Nagy Barbara

Díszlet és világítás: Znamenák István

Jelmez: Frank Mónika

Zene: Kákonyi Árpád

Művészetközvetítő: Hudáky Rita

Asszisztens, ügyelő: Mészáros Csilla

Dramaturggyakornok: Hemző Csenge

Rendezőgyakornok: Figge Krisztina

“…nem mentőangyalként láttatja magát, hanem humorosan reflektál a saját szerepére, amelyet az alkalom szült. Ő az, aki áttöri a hiányzó hős csapdáját. Számomra ez az egyszerűség, praktikum és józanság a legcsodálatosabb benne. Mintha a világ legtermészetesebb dolga volna kimenni az aknamezőre és nagy lövöldözések közepette megszerezni az alapvető szükségleteket. Hiszen enni kell, víz kell. Nekem, a szüleimnek, és még a másik harminc embernek is rajtunk kívül.”

Hollósi Zsolt beszélgetett Kókai Tündével

“Kókai Tünde színpadi alakját egészen könnyű azonosítani a hősnővel. Élénk, lendületes, bátor és természetes. Tüchtig, könnyed, prózában éppúgy, mint zenében, táncban, mozgásban. (Az én rózsám vasutas, vasutas, vasutas – hallgatjuk a deportálások kapcsán.) Semmi erőlködés nincs az előadásmódjában. A lehető legkézenfekvőbben használ egy pohár vizet, vagy egy lila bélésű szürke zakót (ostromdressz gyanánt), vagy egy piros kisszéket. Eljátssza Horthy Miklós proklamációját a Rádióból, akárcsak Bélát, a segéderőt. Különös kettősség jellemzi a színpadi személyiségét ebben a felvillanyozó előadásban. Egyszerre korhű és kortársi.”

Stuber Andrea: Egy nő, aki nem ejtette le a világot

“Egy olyan világban, ahol „az ágyúzás intenzitásának mértékegysége a bohóc”, az ép test és lélek garanciájának is maga a bohócság tűnik, a szomorú mosoly és a jó házból való, művelt úrilányság alól kivillanó színes zokni és felemás cipőfűző, amelyek a nyers valósággal való szembesüléssel bár lebomlanak Kókai Tündéről, ő mégsem a tragikum terhével, hanem egyfajta bölcsesség teljességével enged utunkra minket.”

Molnár Zsófia: Utat mutassatok

“A roppant szuggesztív Kókai cserfes kislányként mesél. Nem hajlandó belenőni, magyarul beletörni a könyörtelen világba. Ám nemegyszer így is éleslátóbb Kas, mint közvetlen környezetében az idősebbek. Ezt nem lehet túlélni suttogják egymás között a sárga csillagos házakba kényszertelepített, sokat megélt asszonyok. Kas makacsul megtartja magának a gyermekien örömteli látásmódot. Az előbbiek miatt Kókai szinte soha meg nem álló, pikareszk figurát csinál Kasból. Hiába asszony, nyughatatlan lányként izeg és mozog. Pici számára a világ, és nem azért, mert kisgyerekeknek való széken próbál ülni.”

Szekeres Szabolcs: Kas élni vágyik

Jegyár: 6000 Ft

Időtartam: 100 perc