MáSzínház: Róbert Júlia-Bakonyvári Krisztina: KÖT-EL-ÉK – „Okos lány, túlteszi magát rajta!”

kamaraszínházi előadás

Szereplők:

Nagymama: Egri Márta

Anya: Urbanovits Krisztina

Lány: Nagyabonyi Emese

Író: Róbert Júlia

Szociológus szakértő: Tóth Olga

Látványtervező: Juhász Nóra

Látványtervező asszisztens: Dér Zsolt

Technikai szakember: Major Mátyás, Majoros Cserge

Rendezőasszisztens: Gazder Adél

Rendező, író: Bakonyvári Krisztina

„Egész életemben a „B” tervet éltem.”

„Az öregség az olyan érzés, mint amikor az ember belép egy kávézóba és senkinek nem tűnik fel, hogy megérkezett.”

„Lehet, hogy ez mások szerint önzőség, szerintem tudatosság.”

Lehet-e más életet élni, mint amit az ember mintaként hoz otthonról? 

Lehet-e szabadon dönteni és az elvárásoknak nem megfelelni? 

Lehet-e önazonosan elkezdeni vagy újrakezdeni egy felnőtt életet? 

Az előadásban egy család három generációjának nő tagjai, egy nagymama, egy anya és egy lány szeretne választ találni a fenti kérdésekre, elsőként a külvilág, majd önmaga számára. A háromszólamú monológot egy progresszív kísérlet részeként családtörténeti és valós életút interjúk felhasználásával írta Róbert Júlia és Bakonyvári Krisztina.

„A darab szövegében – akár egy detektívregényben – fokozatosan, lépésről lépésre lepleződnek le a hazugságok, kerülnek napvilágra az elrejtett titkok. A nagymama (Egri Márta), az anya (Urbanovits Krisztina) és a lány (Nagyabonyi Emese) háromszólamú monológja mindhárom színésznőtől folyamatos, megfeszített koncentrációt igényel, hiszen szigorú partitúra szerint váltogatják szólamaikat, felelgetve egymásnak – sokszor nem is szavakkal, csak egy-egy gesztussal, ajakrándulással leplezik le egymás hazugságait –, miközben az előadás egésze a spontán élőbeszéd illúzióját kelti. A beszédszekvenciák, a szólamváltások, a reakciók pontosan megszerkesztett rendje olyan hatást kelt, mintha valamiféle női Peer Gyntök hámoznák le hagymahéj-szerű álarcokból és hazugságokból épített sors-páncéljuk újabb és újabb rétegeit, de a végére nem az üresség marad, hanem az önmagukkal és egymással való szembenézés lehetősége és a változtatás esélye.”

Iványi-Szabó Rita: „Tanulj meg kelni, mint a nők”, revizoronline.com

„A kert a szimbolikája mindennek, ami összeköti ezt a három nőt a családon belül; amit meg akarnak tartani és amitől meg akarnak szabadulni. Beszédes, ahogy a monológok párbeszédéből kialakult cselekmény bizonyos pontján – az önismeret egyik fokán – megszabadulnak vagy épp magukra ráncigálnak egy-egy kertészeti ruhadarabot: a kesztyűt, a kalapot vagy a kantáros nadrágot. (…) Nem hosszan ölelik egymást, pont annyi időre, hogy a néző lelkének ne legyen sok és patetikus, de megértse: a minták felfedéséhez, megértéséhez; a szabályok eltörléséhez és az újak alkotásához; ahhoz, hogy ne túltegyünk magunkat, hanem benne legyünk, elfogadva tovább lépjünk; mindezekhez rögös, de értékes út szükséges. Hiszen a felszabadult és önazonos élethez kommunikáció, megértés és egy mindenféle virágtól tündöklő, különféle ágyási technikákat magába foglaló, szárazabb és nedvesebb talajjal is rendelkező, közös kert vezethet.”

Németh Fruzsina Lilla: Kiás, megmunkál, elültet…, art7.hu

Külön köszönet mindazoknak, akik megtiszteltek bennünket azzal, hogy a saját élményeiket és emlékeiket adták az előadás történetéhez!

Támogató: Nemzeti Kulturális Alap

https://mas-zinhaz.hu/rolunk

https://www.facebook.com/maszinhaz

18 éven felülieknek!

Korlátozott nézőszám!

Az előadás hossza: 90 perc

Fotó: Dányi Vica

---------------------------------------

A szegedi 35. THEALTER színházi fesztivál programja.