Miért távolodunk el egymástól, miközben szeretetre és közelségre vágyunk? Hogyan őrizhetjük meg az intimitást, a kapcsolódást és a kíváncsiságot egymás iránt?

A kapcsolat maga is olyan, mint egy kis élőlény. Azonban ahelyett, hogy gondoznánk, ápolnánk, hogy virágzó „szeretetkertben” éljünk, gyakran akarva vagy akaratlanul, elkezdünk távolodni egymástól.

Miért nem tudjuk megőrizni a közelséget, az inspirációt, az intimitást?

Miért végződik a házasságok csaknem fele válással?

Hogyan, miért veszítjük el egymást?

Mi történik velünk, és bennünk ezen az úton?

A családunkból nemcsak emlékeket és történeteket hozunk magunkkal, hanem azt is, ahogyan a szeretetről, a közelségről és a kapcsolatokról gondolkodunk. Mindaz, amit gyerekként megtapasztalunk, sokszor észrevétlenül velünk marad, és befolyásolja, hogyan értelmezzük a másik viselkedését, hogyan reagálunk a közelségre, hogyan kommunikálunk egymással és hogyan kapcsolódunk egymáshoz.

Olyan sorskönyvi üzeneteket is hozunk magunkkal, mint a: „Légy jó!”, „Ne érezz!”, „Ne zavarj!”, „ Nem vagy fontos!” „Csak akkor vagy szerethető, ha teljesítesz.” Aztán csodálkozunk, hogy a párunk egy ártatlan mondatra úgy reagál, mintha kihúzták volna alóla a talajt, mi pedig „csak” rendet akartunk… vagy „csak” megkérdeztük, mikor ér haza.

Ebben az előadásban azt nézzük meg, hogyan csúsznak be a korai mintáink a mindennapokba láthatatlan forgatókönyvként: miért válik a szeretetből kontroll, miért lesz a közelségből menekülés, miért tűnik úgy, mintha ugyanazt a vitát futnánk körbe-körbe, csak más díszlettel.

Miért veszítjük el egymást a szerelemben és hogyan őrizhetnénk meg a vágyat, az intimitást az elköteleződést? Mit kellene megtanulnunk, hogy esélyt adjunk önmagunknak és a kapcsolatunknak?