Szolnokra 1847-ben befutott az első vonat, azonban a vasútállomásról a főtérre csak néhány

év múlva lehetett kövezett úton eljutni. A város közlekedését a 19. században természetesen a

lovaskocsik, többek között a környező településekről érkező delizsánszok, azaz társaskocsik

jellemezték, miközben Szolnok vasúton és a Tiszán is megközelíthető volt.

Aztán a 20. huszadik század szinte mindegyik évtizede hozott valami újdonságot Szolnok

közlekedésébe. A lóvasút és villamosvonal ugyan terv maradt, de az 1900-as évek elején

megjelentek az első kerékpárok, majd bepöfögött az első autó is. Az első világháború után

már helyi buszjárat működött Szolnokon, a harmincas években pedig tankolni is több helyen

lehetett a városban. A második világháború után a konflisokat lassan taxik váltották fel, a

betűvel jelzett buszvonalakat számozni kezdték, a hatvanas évektől egyre több lett a

személyautó és a garázs. A 900 éves jubileum környékén pedig büszkén jelenthették: Szolnok

az első megyeszékhely, aminek minden viszonylatát csuklós Ikaruszok szolgálják ki.

Van tehát miről mesélni a város 20. századi közlekedése kapcsán, és szerencsére képeslapok

és fotók is őrzik a „Közlekedő Szolnok” emlékét.

Bajnai Zsolt, a blogSzolnok szerkesztőjének vetített előadása