Boggie & Antal Gábor: AMOUR PARISIEN francia sanzonest

“Ez az este egy fantasztikusan megkomponált munka gyümölcse. Köszönjük az élményt! Lélekutazás, teret és időt átlépve... Ajándék, ahogy át tudod hozni ezt az élményt nekünk a tehetségeden keresztül. A zenei kíséret és összhang Gáborral és ahogy külön-külön is érvényesülhetett mindkettőtök előadói képessége és tudása...Wow! Nos, tényleg különleges személyiségek, emberek és lelkek vagytok, a művészeten keresztül közvetítve gondolatokat és érzéseket nekünk."

Boggie és Antal Gábor Fonogram és Hangvilla díjas előadóművészek újra a Francia Intézet színpadán! Valentin nap alkalmából ismét kinyílnak az intézet kapui a francia sanzon kedvelői számára!

„A francia sanzon elsősorban a történetmesélés művészete. Olyan univerzális emberi érzésekről szól, mint a szerelem, a magány, a veszteség, valamint a mindennapi élet és a különböző események részleteinek megragadása, miközben hiteles és költői marad” – mondja Charles Aznavour és vallják az est közreműködői.

Vannak esték, amikor a Duna vize egy kicsit lassabban folyik, és a pesti bérházak falai közé befészkel valami idegen, mégis fájdalmasan ismerős illat. Mintha a gangon nem muskátli, hanem levendula nyílna, és a sarki fűszeresnél nem krinolint, hanem friss bagettet mérnének. Ilyenkor történik meg a csoda: Párizs beköltözik a szívünkbe, és nem kérdez, csak leül mellénk a hokedlire.

Az Amour Parisien sanzonest pontosan ezt a pillanatot ragadja meg. Nem csak egy egyszerű koncert ez, hanem közös emlékezés mindarra, amit sosem éltünk át, mégis ezer éve tudunk. A café-concertek világát idéző, érzelmes és kicsit karcos utazás ez, ahol Edith Piaf hangja nem egy távoli gramofonról reccsen meg, hanem itt lüktet a fülünkben, mint egy el nem küldött szerelmes levél.

A műsorban megelevenednek a Montmartre macskaköves utcái, a Szajna-parti hajnalok és azok a végzetes, füstös találkozások, amiket csak a francia nyelv tud ilyen elegánsan eltitkolni.

Az est folyamán felcsendülnek a legnagyobb klasszikusok: Piaf, Aznavour és Brel dalai új köntösben, mégis azzal az ősi, tiszta erővel szólalnak meg, ami nélkülöz minden mesterkéltséget. Énekszó, zongoraszó, egy pohár vörösbor és az a bizonyos je ne sais quoi – az a megfogalmazhatatlan valami, amiért érdemes elindulni az éjszakába.

Várjuk Önöket egy olyan estére, ahol a magyar lélek és a francia szív végre kezet fog egymással. Mert ahogy a sanzon tartja: szeretni és élni csak úgy érdemes, ha közben egy kicsit belehalunk a gyönyörűségbe.