M. Gorkij:

A mélyben 

(Éjjeli menedékhely)

Szereplők:

KOSZTILJOV, a menedékhely tulajdonosa -Znamenák István 

VASZILISZA KARPOVNA, a felesége -Hámori Gabriella 

NATASA, Vaszilisza húga - Zsigmond Emőke

VASZKA PEPEL - Patkós Márton

SZATYIN - Csuja Imre 

SZÍNÉSZ. - Nagy Zsolt 

BÁRÓ - Polgár Csaba 

NASZTYA - Kerekes Éva 

KLESCS, lakatos - Dóra Béla

ANNA, a felesége - Kókai Tünde

BUBNOV, szűcs - Vajda Milán 

KVASNYA, palacsintakészítő - Csákányi Eszter

MEDVEGYEV, rendőr - Ficza István 

TATÁR, teherhordó  - Máthé Zsolt 

FERDENYAKÚ, teherhordó - Novkov Máté

ALJOSKA, cipészinas - Jéger Zsombor

EGY ALAK - Kákonyi Árpád

LUKA, vándor - Gálffi László

díszlet: Khell Zsoltsúgó: Kanizsay Zita

világítás: Bányai Tamás ügyelő: Mózer Zsolt

jelmez: Szlávik Juli rendező munkatársa: Érdi Ariadne

dramaturg: Gábor Sára

zene: Kákonyi Árpád

Rendező: Ascher Tamás

„Járatom a Grazsdanyin című újságot; az utolsó szám idegbetegnek nevezi Gorkijt, és a darab sikerét is a közönség gyenge idegzetével magyarázza. Nem ismerek valakit, aki oly kevéssé lenne idegbeteg, mint Gorkij! A siker után persze hosszú ideig a gyűlölet és az irigység hullámával kell majd szembeszállnia. Sikerrel kezdte – és ezt nem bocsájtják meg ezen a világon.”

(Csehov levele feleségének, 1903. január 14.)

Egy tucatnyi ember él összeszorulva. Kötekednek, kiabálnak, kornyikálnak – próbálják betapasztani a fülüket, hogy ne hallják se a másikat, sem önmagukat. Az irritált létezésben minden perc elviselhetetlennek, minden alak menthetetlennek tűnik, amíg be nem lép egy vándor: Luka bottal és batyuval. Új szólam a ricsajban. Míg a lakók durvák és nyersek egymással, ő vígaszt, reményt és a megváltás ígéretét prédikálja azoknak, akik előtt mintha minden ajtó bezárult volna. Szelídsége e körben mégis tovább provokál. Hogy szavait meghallják vagy eleresztik a fülük mellett, az mindenkinek saját döntése.

fotó: Horváth Judit